Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, az Õsz (ma Szentkirályi) utcában. A kezdeti cukorkaüzemhez 1883-ban gõzüzemû csokoládégyárat épített, s ezzel meghonosította Magyarországon a nagyüzemi csokoládégyártást.

Az ipar fejlesztésében kifejtett tevékenységéért Ferenc József 1885-ben érdemkereszttel tüntette ki, s az elsõk között kapott engedélyt termékein a magyar címer használatára. Vevõi közé tartozott Kugler Henrik cukrászmester is, aki csokoládé mártómasszát vásárolt tõle. 1890-ben bekövetkezett halála után örökösei vezették tovább a gyárat, mely 1928-ban egyéni cégbõl részvénytársasággá alakult.

A befolyt pénzbõl a kis, földszintes ház helyére ötemeletes gyárépületet emeltek (ekkor már 300 alkalmazottjuk volt, tíz évvel késõbb 800), de hamarosan az is szûknek bizonyult, s 1941-ben felhúzták az ország ismét csak legnagyobb - Európa egyik legmodernebb - csokoládégyárát a Vágóhíd utcában.

A Stühmer cég európai színvonalú kereskedelmi kultúrát képviselt, nemcsak termékei voltak vonzóak, de boltjai is, különös gonddal tervezett fióküzletei minden magyarországi nagyvárosban, sõt Párizsban és Bécsben is megtalálhatóak voltak. A csomagolást is jeles iparmûvészekkel (Lukáts Kató, Jeges Ernõ, Szirmai Ili) terveztették, s a Stühmer-dobozok messze földön híressé váltak.

A 30-as években a cég széles körû reklámtevékenységet folytatott, a csokoládék, a bonbonok és a cukorkák egyaránt kelendõkké váltak, s olyan népszerû márkái voltak, mint például a "tibi" csokoládé, a Frutti karamella, a Zizi drazsé, a Ropp ostyaszelet, a Bronhy, a Gripp cukorkák vagy az "E" kakaó a pöttyös dobozban. Különleges, a világon egyedülálló termékük volt az 1934-tõl gyártott, úgynevezett "porcelánozott" csokoládéfigura. A Stühmer nevéhez fûzõdik az olcsó nugátszerû termékek piacra dobása is.

A gyárat 1948-ban államosították, s beolvasztották a Magyar Édesipari Vállalatba, késõbb az üzem felvette a Budapesti Csokoládégyár nevet. Dinamikusan fejlõdött ezalatt is, a 60-as években nagyszabású rekonstrukciót, gépesítést hajtottak végre.

A privatizáció nyomán 1992-ben a gyár a Stollwerck Budapest Kft. tulajdonába került, mely korszerûsítette a termelést, a kis volumenben forgalmazható termékek gyártását beszüntette, de továbbra is készíti például a tibi csokit, a konyakos meggyet, a Duna kavicsot, a francia drazsét.

Az 1834-ben alapított kölni Stollwerck cég 1906-ban Pozsonyban és Brassóban, 1926-ban pedig Budapesten, a Fehérvári úton létesített csokoládégyárat, de 1939-ben kivonult a magyar piacról. Ennek ellenére sokan továbbra is "stolinak" becézték az általa kitalált barna, négyszögletes tejkaramellát, mely aztán a háború után a szerencsi gyárban készült.