A Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt.-t 1896-ban kilenc részvényes hozta létre 1 millió korona alaptõkével Gyõrben. A gyár elsõ terméke a 15 tonnás, 2 tengelyû petróleumszállító tartálykocsi volt, majd személy- és villamosvasúti kocsikat is gyártani kezdtek, s két év alatt már eljutottak az 1000. vasúti kocsi elõállításáig.

A Rába védjegyet 1903-ban jegyezték be. A cég 1904-ben licencszerzõdés alapján gyártott Stolz-rendszerû gõzmotorkocsikat a MÁV-nak. Egy évvel késõbb már a londoni földalattihoz szállított kocsikat és forgóvázakat, 1906-tól vasúti étkezõkocsikat is készítettek a Nemzetközi Hálókocsi Társaságnak.

A vállalat részvénytöbbsége 1907-ben a Wiener Bankverein kezébe került, s nagyszabású mûszaki fejlesztést hajtottak végre, miután jelentõs katonai megrendelést kapott tüzérségi felszerelésekre. A cég megjelent a piacon a cseh licenc alapján gyártott Rába-V jelû tehergépkocsival, és 1918-ban IV. Károly király részére készítettek egy Rába-Grand jelû személygépkocsit.

A 20-as években a Vagongyár volt Magyarország legnagyobb tehergépkocsi-gyártója. Készítettek például Rába-Krupp és Rába-Austro-Fiat jelû teherautókat, autóbuszokat, s 1930-ban kezdték meg a Rába kistraktorok elõállítását. 1935-ben létrejött a Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt. és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Rt. fúziója, s ez újabb lökést adott a fejlõdésnek.

Az 1938. évi "gyõri program" a hadi termelés fellendülését eredményezte. A Vaggongyárat 1939 szeptemberében nyilvánították katonai üzemmé: gyártották a Rába AF Super gyorsteherautót és a Rába-Botond katonai terepjáró gépkocsit, továbbá megkezdték a Fiat-, a Focke-Wolf-, az Arado-, majd a Messerschmitt repülõgépmotorok javítását, szerelését a gyõri repülõgépgyár üzemegységében.

A lebombázott, majd újjáépített gyár 1945-ben részt vett az újjáépítésben (ott készült például a gyõri Rába-híd, a szolnoki Tisza-híd). 1946 végén - a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Rt.-vel együtt - állami kezelésbe vették, s Magyar Vagon- és Gépgyár néven mûködött tovább.

1949-ben új acélöntöde létesült, s átszervezték a magyar jármûipart, Gyõrben maradt a futómûgyártás, s ott készültek a kormánymûvek és a sebességváltók. Az ötvenes években a gyár alumíniumötvözetbõl készítette el a Rába-Balaton motorvonatot, s Magyarország elsõ, Európa második alumíniumhídját Szabadszálláson.

A vállalat 1965-tõl felvette nevébe a Rába márkanevet, 1967-ben licencszerzõdést kötött a német MAN céggel, s a Rába-MAN motorok többek között az Ikarus 200-as buszokba kerültek beépítésre. 1969-ben ünnepélyesen felavatták az új motorgyárat, majd a hetvenes évek közepén megkezdõdött - amerikai licenc alapján - a Rába-Steiger erõgépek gyártása. A hetvenes években jelentek meg a 16 és 22 tonnás Rába tehergépkocsik. A nyolcvanas években német közremûködéssel fejlesztették ki a vegyes üzemû motort, amely alapja lett a kilencvenes években gyártott D10-es környezetbarát motorcsaládnak.

Az 1992 januárjában megalakult Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. folytatta a korábbi tevékenységet, elsõsorban a motor- és futómûgyártásra helyezve a hangsúlyt. A ma 7 ezer fõt foglalkoztató cég 1997 óta szerepel a Budapesti Értéktõzsdén, ahol részvényeinek 45 százaléka forog, nagyobb egyéni tulajdonosai a gyõri önkormányzat, az EBRD, a menedzsmentbõl alakult kft, a Graboplast Rt, valamint a malajziai érdekeltségû DRB Hicom Group.