2010. január
Ismeretlen szerző
2060-at írunk. Az elmúlt 50 évben az üzleti életben bekövetkezett változások sokfélék voltak, de többségében a fejlődést szolgálták. A vállalati információs technológia területén bekövetkezett fejlesztések elképesztő szintűek a 2030-as években tapasztalt állapothoz képest. Ennek ellenére a vezetői gyakorlatok még mindig relatíve keveset változtak. Az elmúlt 250 év alatt, mióta a vállalatok többé-kevésbé tudatos vezetés alatt állnak, a vezetési módszerek néhány eleme makacsul ellenáll a változásnak.
Például, a vezetők még mindig hajlamosak a kulcsfontosságú befektetőket hanyagul kezelni. Másrészről, még mindig nem valósult meg a munkatevékenységek és az információ áramlása, a vezetői irodáktól a üzemcsarnokon át az irodaszintekig, és általában a befektetőkkel szemben sem, annak ellenére, hogy az információs technológia időközben mennyit fejlődött. Úgy látszik, hogy a manapság fennálló vezetési rendszer továbbra sem megfelelő az emberek igényszintéhez viszonyítva, és ezt a technológia fejlődése sem orvosolja.
180 év telt el a Lean menedzsment megszületése óta, melyet Frederick Taylor: Tudományos menedzsment az 1880-as években című könyvének megjelenése óta számítunk, amely egybeesik a modern ipari gépesítés kezdetével is. Ezalatt az időszak alatt a hagyományos vezetési módszerek csupán két alkalommal kerültek kihívásra: Tudományos menedzsment (1880-1940) és Lean menedzsment (1975-2030) idején. Mint alternatív vezetési rendszer, minkét módszer elbukott, de abban sikeresek voltak, hogy a vezetői eszközrendszert jó néhány szakkifejezéssel bővítették. Ezeket az eszközöket ma is széles körben használják, de leginkább a hagyományos vezetés keretei között, melyre természetesen nem jellemző az áramlás.
A Lean menedzsment 2030-óta szinte kihalt. Csupán néhány kisebb és középméretű vállalatnál maradt fenn, és alig néhány nagyvállalatnál alkalmazzák, úgymint a Toyota Motor Corporation és a Honda. A Toyota lába alól 1998-ban kezdett kicsúszni a talaj. 2010 elejére sikerült magát összeszednie, de pár évtizeddel később ismét rossz idők jöttek. A vezetők és az alkalmazottak küzdöttek a Lean menedzsment fenntartásáért, ami szintén bizonyítja, hogy a Lean nincs a DNS-ünkben kódolva . Valami oknál fogva a Hondának nem volt ilyen nehéz dolga, így ma a világ vezető cége a személyes mobilitást elősegítő termékek és az időseknek, illetve mozgássérülteknek fejlesztett asszisztáló robotrendszerek terén.
A Toyota 2008-2009-es nagy bukása erős talajt biztosított a Lean szemléletet kritizálók számára. Gúnyt űztek a Lean diadalából, és a mítoszok szintjére süllyesztették. A Toyota bukása bizonyítékul szolgált, hogy olyan „status quo” menedzserek garmadára van szükség, akik képesek figyelmen kívül hagyni a Lean elveket. A Lean a „nagyapád Oldsmobile-jává vált, ahogy manapság mondani szokás. Az Y generáció nem sok érdeklődést mutatott a Lean menedzsment iránt, mert oly sokan látták annak negatív, személyes és professzionális hatását a saját szüleiken, melyek hátterében a kontár módon bevezetett Lean megoldások álltak.
Minden egyes vállalat, mely elkötelezte magát a Lean menedzsment mellett, a Taylor Társaság sorsára jutott, és csökkenő érdeklődés miatt bezárni kényszerült. Sajnos, a legnagyobb tudású gyakorlati és elméleti Lean szakemberek, konzultánsok, trénerek és oktatók mind egymástól külön munkálkodtak, és nem volt alkalmuk az erősségeiket együttes forrásba önteni. Nem dolgoztak együtt csapatként, hogy elérjék közös céljaikat és jobban kiszolgálják ügyfeleiket. A Lean mozgalom feledésbe merült, amint a kulcsfigurák visszavonultak, vagy elhaláloztak.
A 2007-2009-es válság nem hajtott annyi vizet a Lean menedzsment malmára, mint ahogyan azt sokan várták. Ahelyett, hogy egyszeri, megismételhetetlen lehetőséget láttak volna a változások elindításához, a mély válság a legtöbb vezetőt arra ösztönözte, hogy maradjanak a régi, hagyományos vezetési módszereknél. A Lean túl sok részletekbe menő gondolkodást igényel, és fárasztó tanulást, amire a vezetőknek nem volt idejük. Épp túlélő módban voltak. Hullámokban alkalmazták a Lean eszközöket, hogy rövidtávú költségcsökkentést érjenek el, mely révén túlélhetik a válságot. A visszaesés elkerülhetetlenné vált, amint a gazdaság erősödni kezdett. Ez tovább rontotta a Lean menedzsment hitelességét.
A vezetők munkahelyek millióit szüntették meg a válság alatt. A stagnáló gazdaság, a munkanélküliség és az egészségügyet érintő gondok nagy terhet róttak a társadalomra, ezért a vezetők figyelmüket az innováció és a vállalkozói szellem irányába fordították, hogy merőben új termékeket és szolgáltatásokat kínáljanak. Az alapvető eljárások fejlesztését túl lassúnak ítélték, mely kevés, vagy semmilyen haszonnal nem jár, ahhoz az értékhez viszonyítva, melyet gyorsan elő kellett állítaniuk, hogy reagálni tudjanak a növekvő szociális igényekre. És mivel az elszámolási rendszerek nem sokat fejlődtek az 1900-as évek óta, a vezetők az értékesítési volumenek növelése érdekében csökkentették az egységnyi termékre eső költségeket.
Létezésének első 30 évében, kb. 1975-2005 között a Lean közösségnek nem sikerült megértenie a Lean menedzsment lényegét, csupán a hatékonyság és termelékenység javításának eszközét látták benne. Mire kezdték a Lean szemléletet vezetési rendszerként felfogni, és felismerni az „embertársaink tisztelete” elv fontosságát, és hogy valójában ez mit is jelent, már túl késő volt. A Lean közösség szinte pontosan ugyanazt az utat követte, mint a Tudományos Menedzsment mozgalom 1910-1940 között, és majdnem ugyanazokat a hibákat is vétette.
Bár nem futott be olyan karriert, mint azt előre remélték, mind a Tudományos Menedzsment, mind a Lean menedzsment számos fontos változást eredményezett az üzleti gyakorlatban, a termelékenység és a teljesítmény terén. Azt is mondhatnánk, hogy kismértékű fejlődés még mindig jobb, mint a fejlődés teljes hiánya. Azonban ennél többet kellett volna elérniük, mert az emberek élete – nagymértékben – a jobb eredmények elérésétől függött.
Most, a Lean menedzsment pályafutásának mélypontján, ismét itt az ideje, hogy számos bátor és megfontolt ember elgondolkodjon azon, hogy hogyan és miért nem sikerült a Tudományos Menedzsmentnek és a Lean szemléletnek kiszorítani a hagyományos vezetési módszert. Lehet, hogy egy harmadik próbálkozás lesz majd sikeres. A két előbbi próbálkozás valószínűleg részben az alábbiak miatt volt bukásra volt ítélve: a Lean alapelvek túl hosszú ideig történő figyelmen kívül hagyása, az eszközökhöz való viszony, a Tudományos és a Lean menedzsment szándékai (növekedés, nem költség-csökkentés), vagy a problémák, melyekkel útközben szembesültek.
Nos hogyan lehetne akkor a Lean menedzsmentet feltámasztani? Mit kellene tenni ahhoz, hogy nagyobb sikert garantáljuk a harmadik körben, ahelyett, hogy csak néhány elszigetelt esetben sikerüljön a túlélés, mint ahogyan a második körben? Biztosan rengeteg ok-okozati elemzést kell majd elvégezni, és a következő lépéseket is meg kell tenni:
- A „Lean” menedzsment elnevezés eleve problémás, és át kell keresztelni. Nevezzük inkább „progresszív menedzsmentnek”. Tulajdonképpen ez az a szemlélet, mit a Tudományos és a Lean menedzsment képvisel – a pozitív előrehaladás, mely eltávolodik a hagyományos vezetési módszerektől. A „Lean” elnevezést soha sem szerették a szemlélet képviselői, mert olyan negatív dolgokat sugároz, mint a karcsúsítás, csökkentés, a hiányos erőforrások illetve a munkaerő-leépítés. Ezért a nevet meg kell változtatni.
- A progresszív menedzsmentet kezdettől fogva úgy kell bemutatni, mint egy átfogó vezetési rendszert, mely nem csak eszközök tárháza, és nem arra való, hogy segítségével felpörgessük az emberek teljesítményét.
- A harmadik progresszív menedzsment mozgalom vezetőinek rendkívül jártasnak kell lenniük a Tudományos Menedzsment és a Lean menedzsment történetében. Ezáltal megismerhetik a korábban bejárt utakat, megérthetik a sikerek és az elkövetett hibák alapvető okait, hogy a kedvezőtlen eredményeket ne lehessen még egyszer megismételni.
- A progresszív menedzsment alapelvei, a „Folyamatos fejlesztés” és az „Embertársaink tisztelete” a kezdetektől fogva kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. Az eszközök alárendeltek lesznek az elvekkel szemben, és azokat részben az „Embertársaink tisztelete” alapelv megvalósításához kell felhasználni.
- A progresszív menedzsment képviselői egységes üzeneteket fognak kialakítani és azokat következetesen hirdetni. A progresszív menedzsment meghatározása egységes lesz, mely számos kulcsfontosságú elemet kell, hogy tartalmazzon: A progresszív menedzsment mindenki számára előnyös volta; a tény, hogy alapelvekből táplálkozik (ahol a „Folyamatos fejlesztés” és az „Embertársaink tisztelete” örök); a vezetési rendszer célja, hogy értéket teremtsen a végfelhasználók számára; szándékukban áll versenyezni az idő alapján, és megteremteni az áramlást, azáltal, hogy kiküszöbölik a pazarlást, az egyenetlenségeket és az ésszerűtlenségeket; a problémákat pedig tudományos módszerrel kell megközelíteni és kijavítani. Egy egységes, jól megfogalmazott definíció csökkenti a vezetők elégedetlenségét, akik a múltban sokszor összezavarodtak a Lean menedzsment különböző meghatározásai és helytelen értelmezése miatt.
- A folyamatos termelés egyetemes igazságai világossá válnak. Hogy bárki, aki szeretné az áramlást megvalósítani - ami a progresszív menedzsment célja - saját magának kell megtanulni, vagy felfedezni minden esetben a just-in-time, a kanban, a gyors átváltás, a vizuális ellenőrzés, a hiba-elhárítás a ciklus-idő, a termeléskiegyenlítés, stb. által támasztott követelményeket (hogy a régi terminológiát használjuk).
- A progresszív menedzsment emberi, gazdasági, politikai, és jogi előnyei kiterjedtek, melyeket nyilvánvalóvá kell tenni a befektetői kör számára, különösen a vállalati vezetők, a média, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók vonatkozásában. A progresszív menedzsment működési jellege, mely az 1975-2007 közötti időszakban a középpontban állt, azonban nem erősségnek, hanem nagymértékű gyengeségnek bizonyult, már nem lesz elsődleges fontosságú. Az új középpontot a progresszív menedzsment alkalmazása jelenti majd, a szűk- és a kiterjesztett vállalkozás tekintetében egyaránt.
- Becsüljük meg a korábbi progresszív menedzsment alkalmazói, konzultánsai, trénerei és oktatói által gyűjtött tapasztalatokat. Az ő munkájuk és látókörük része kell, hogy legyen az úgy progresszív menedzsment rendszernek, ezáltal egy átfogóbb menedzsment rendszert tudunk teremteni, mint a korábbi időszakban. Említésre méltóak az alábbi személyek (ABC sorrendben): Charles Allen; Carl Barth; Art Byrne; Morris Cooke; Training Within Industry leaders Channing Dooley, Walter Dietz, Mike Kane, and Bill Conover; Bob Emiliani; Henry Ford; Takahiro Fujimoto; Henry Gantt; Frank and Lillian Gilbreth; Yoshiki Iwata; Daniel Jones; George Koenigsaecker; Jeffrey Liker; Brian Maskell; Yasuhiro Monden; Taiichi Ohno; Harlow Person; Charles Sorensen; Frederick Taylor; Eiji Toyoda; Peter Ward; James Womack; Frank Woollard; és még sokan mások.
- A progresszív menedzsment elkötelezettjei együtt fognak működni, és nem rendelik alá magukat az egyéni vagy szervezeti politikának. Mert belátják, hogy ez a viselkedés nem összeegyeztethető a progresszív menedzsment alapelveivel, és megakadályozza őket a közös célok elérésében, és a vevőik jobb kiszolgálásában.
- Létre kell hozni egy tudásbázist, mely a progresszív menedzsmentet alkalmazók számára bármikor elérhető, akár okos telefonon keresztül is, és segíti őket a pályán maradásban. A tudásbázisban választ találhatunk kérdéseinkre, de arra is ösztönzi majd a gyakorlati alkalmazókat, hogy gondolják át a saját meghatározott problémáikat, felhasználva a progresszív menedzsment elméleti és gyakorlati alapelveit.
- Olyan intézkedéseket kell megvalósítani, melyek megakadályozzák a vezetőket abban, hogy a Lean eszközöknek csupán a színe-javát szemezgessék. A progresszív menedzsment tudásbázis segíthet ennek megvalósításában.
- A kizsákmányoló célú konzultánsok továbbra is fenyegetik a progresszív menedzsmentet, mivel továbbra is azt teszik, amit régebben is: Szemezgetik az eszközök színe-javát, majd csomagban eladják a vezetőknek, mit hatékony, rövid távú költségcsökkentő programokat. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy korlátot szabjunk ezek vonzerejének, és rendbe tegyük a kárt, amit okoztak.
Bárki is éleszti fel újra a progresszív menedzsmentet, a fenti dolgokat legalábbis, de valószínűleg annál még sokkal többet kell gyakorlatba ültetnie, ha azt szeretné, hogy a munkája nagyobb hatással legyen az utókorra, mint elődeinek az megadatott. A siker kulcsa az, ha képesek vagyunk tanulni a Tudományos Menedzsment és a Lean menedzsment tapasztalataiból. A jövőbeni siker a múltbéli tapasztalatokon múlik.
Eredeti cikk: http://www.superfactory.com/articles/featured/2010/1001-anonymous-message-future.html




„A nevem ott látható minden egyes autón. Személyes garanciát vállalok arra, hogy a Toyota elszántan és töretlenül fog dolgozni azért, hogy visszanyerjük vásárlóink bizalmát. – mondta Toyoda.



Ha öt embernek vagy közvetlen felettese, és mindegyiknek van 5 problémája, amin épp dolgozik, akkor neked hány problémád van? Ha fel sem merül benned, hogy becsapós a kérdés, akkor biztosan azt válaszolod, hogy 25. De ez nem jó válasz. A csapatodnak van 25 problémája. Viszont ezek NEM te problémáid. Ezek a csapatod problémái. Ha úgy tekintesz rájuk, mint a sajátjaid, akkor csupa rossz döntéseket fogsz hozni.
Beszélgessünk a selejtről, hibákról!
Mikor kezdenéd el fejleszteni a gépeidet? Mikor kezdenél kaizeneket rajta?
Mi a munka?
Hasonlítsd össze a várakozási időket a művelet időkkel!
Látod a túltermelés jeleit? Figyeld meg a következő képet. Milyen veszteségeket látsz? Beszélgessünk a túltermelési veszteségről.
Mit jelent számodra az, ha azt mondod, az adott folyamat vagy ember hatékony vagy épp nem hatékony?
Hogyan biztosítja a Te céged a profitot?








