Biztosan vannak napjainkban emberek a Toyotánál, akik hideg verítékben ébrednek fel álmukból melyben éppen Taiichi Ohno szidja őket, mert dühös a rengeteg gépjármű visszahívás miatt, amit állítólag a nagy mennyiségre törekvő gyártás okozott a minőség kárára. Legalábbis őszintén remélem, hogy ez a tényállás, a Toyota jövőjének érdekében. Attól tartok, hogy már nincs olyan ember a cégnél, akik még érezték a tökéletességre törekvő sensei szidalmának erejét, úgy mint például Taiichi Ohno vagy Kikuo Suzumura. Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor egy igazi sensei-szidalom forrósága teljesen elégeti a saját magabiztos tudatlanságunkat és félreértésünket.

Ha félretesszük a magas elvárásainkat és nem egy show műsorban szeretnék részt venni, hanem egy sensei által irányított intenzív Kaizen eseményben - ahol a tolmácsolás néha csúszik, megszűrt-, akkor tulajdonképpen egy 60 órán keresztül tartó folyamatos szidalmazásban lesz részünk. Az okításnak az a lényege, hogy nyilvános megrovásban vagy kritikában részesítsen, azonban ahhoz, hogy úgy tanítsunk, mint egy kaizen sensei, néhány fontos döntést kell meghozni.

Mikor szidjunk? Minél hamarabb. Néhány sensei már akkor elkezdené, amikor felveszik a hotelnél (késett), amint beszáll az autóba (rendezetlen), kritizálnák a hét teljes programjának hiányosságait természetesen egész nap. Minden pillanatban érvényesítené a magas elvárásait egészen addig, amíg ki nem teszik a reptéren az utolsó nap, rendszerint egy hatalmas sóhajjal kifejezve megkönnyebbülését. Az aranyszabály, hogy egyetlen szidási vagy okítási lehetőség se vesszen kárba.

Az ismertető tovább folytatódik. Megtekintéshez a közösség tagjának kell lenned .
Regisztráció / Belépés
Bejelentkezés után a teljes ismertetőt olvashatod.

Ezek mind eszmények és nyilvánvalóan nem minden kaizen sensei viselkedett így velem egész végig. Berúgtak, hulla fáradtak voltak a repülő utaktól, elvesztették a türelmüket, vitákba keveredtek olyan emberekkel, akik egyértelműen csak próbára tették őket, hogy valóban ilyen okosak-e. És persze voltak olyan senseiek, akik fokozatosan veszítettek alázatosságukból az évek folyamán, mert akárhová mentek, mindenhol „mester”-nek hívták őket. Noha sosem találkoztam Taiichi Ohno-val, megtiszteltetés volt számomra, hogy órák ezreit dolgozhattam a tanítványaival, akik a Toyota Autonomous Study Group minden részlegéről érkeztek. Nekem nem stílusom úgy tanítani, mint egy igazi japán kaizen senseinek, de akármikor előáll egy helyzet, ami korrigálásra szorul, mindig szinte hallom magamban a megrovást és csak mosolygok.

Ezt a cikket pusztán egy nagy fotógyűjtemény inspirálta, amin keresztül botlottam. Egyszerűen nem hagyhattam kárba veszni.