A japán termelési rendszer kialakulásának történeti kifejtését mellõzöm, már csak azért is, mert mire veszedelmes konkurrensévé vált a hagyományos tömegtermelõ munkaszervezetnek, addigra kikristályosodott formát öltött. Cusumano utal rá, hogy a forditól eltérõ rendszer kiindulópontját a világháború utáni sajátos japán (autó-) piaci kereslet adta, amely kis mennyiségû, de sokféle személy- és tehergépkocsi olcsó elõállítását tette szükségessé - ez adta a lökést elsõsorban a Toyotának, hogy egy ennek megfelelni képes termelési rendszert kísérletezzen ki. Természetesen biztosak lehetünk abban, hogy ez csak egy - habár fontos - mozzanata a történetnek. Akárhogyan is, mire a fordizmus a hetvenes elején válságba került, addigra egy kiérlelt termelési modell állt szemben a tömegtermelés hagyományos rendszerével, amely túlnyúlt a vállalatok szintjén, összekapcsolódott egyfajta gazdasági intézményi berendezkedéssel, egy markáns állami gazdaságpolitikával és egy “nemzeti innovációs rendszerrel”.
Az ismertető tovább folytatódik. Megtekintéshez a közösség tagjának kell lenned .
Regisztráció / Belépés
Bejelentkezés után a teljes ismertetőt olvashatod.
Aoki a kanban-rendszert kulcstényezõnek tekinti, mert ennek révén épül ki a hagyományos hierarchikus koordinációs rendszertõl markánsan eltérõ, általa félhorizontális koordinációnak nevezett mûködési mód - tehát hogy a menedzsment által megszabott keretek között ugyan, de a termelési terv finomszabályozása és a konkrét napi tevékenység összehangolása a felsõmenedzseri hierarchia közvetlen beavatkozása nélkül, a munkaállomások közti közvetlen kommunikáció révén valósul meg. Ebbõl a munkásokra nézve az következik, hogy a láthatólag amúgy is elég komplex közvetlen munkafeladatok mellé a megfelelõ kommunikációs készség is szükségeltetik.
