LeanBlog - 5 perc Lean naponta

Legyél Te is Lean szakember! 5 perces blog bejegyzések a Lean szemléletről minden nap. Blogger: Kesztler Róbert.

Feliratkozás a listára RSS-el bejegyzések a(z) ma és holnap címkével

Létrehozva ekkor:
"A vasút átvétele után első dolgunk volt a Ford-elveknek az üzemben való megvalósítása. Ezek az elvek rendkívül egyszerűek. Három pontban foglalhatjuk azokat össze:

1. A munkát a lehető legegyszerűbben kell elvégezni, nem törődve sem a bürokráciával, sem a szokásos hivatalos hercehurcával.

2. Minden embert jól kell fizetni, legkevesebb napi hat dollárral és utána kell nézni, hogy hetenként 48 órát dolgozzék, se többet, se kevesebbet.

3. A gépeket a lehető legjobb állapotba kell hozni s így is kell tartani, továbbá mindenütt tökéletes tisztaságot kell megkövetelni, hogy a munkás megbecsülje szerszámait, környezetét és önnönmagát."

 

A teljes sorozat:

http://szoftver.leandesign.hu/ld-menu/henry-ford-ma-%C3%A9s-holnap.html

 

Olvasások száma: 998 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Épp dolgozom fel a következő fejezeteket, és ezt olvasom abban a fejezetben, amikor egy vasúti vállalat felfejlesztésének főbb lépéseit írja le:
 
old-train-big"Az egyik legfontosabb pályaszakasz forgalmi főnöke tizenhat éves korában állott munkába, mint segédmunkás. Óránként tíz centet kapott és néha három hónapig sem kapta meg a bérét. Apja ugyanannak a szakasznak volt a pályafelvigyázója három más pályafelvigyázóval és sok előmunkással együtt. Ez a forgalmi főnök ma az egész szakasz vezetője. Pályafelvigyázók nincsenek, ehelyett néhány értelmes előmunkásunk van, akiket nem felülről dirigálnak, hanem saját belátásuk szerint dolgoznak. Ez a főnök az új rendszert a következőképen magyarázta meg munkásainak:

 Fiuk, ha látjátok, hogy szükség van egy csavarra, vagy talpfára, ne várjatok, hogy én odaérjek és szóljak, mit kell tenni, hanem tegyétek meg!

Azóta az előmunkásoknak felemeltük a bérét. A vasút minden alkalmazottjának érdeme szerint emeltük a béréit. Mindegyik előmunkás dolgozik, egyik sem lézeng tétlenül. Ha valaki arra járna, nem tudná megmondani, ki a vezető. Mi az elért eredmények alapján ítéljük meg az embereket. Egyszer például egy fiatalemberre bízott vonalszakasz mindig elsőrangú állapotban volta sínek hibátlanok voltak, a talpfák épek, a kavicságy egyenletes és az épületek frissen festve. Szó nélkül növeltük a fiatalember bérét. Mikor megkapta az első nagyobb bérről szóló csekket, odavitte a felügyelőhöz.

            Tévedés történt, nagyobb összegről szól a csekkem, jelentette.

Erre azután megmondták, hogy miért növelték a bérét. A szomszéd szakasz meglehetősen rossz állapotban volt, de mihelyt a vezetője megtudta kollégája bérnövelését, javulni kezdtek a viszonyok. Mi azt tartjuk, hogy jó üzlet az eredmény alapján fizetni s ha ketten csinálják ugyanazt és az egyik többet kap érte, mint a másik, meg is kell mondani, miért kap többet. Ezért azután ritkán kérnek tőlünk bérnövelést, mert tudják, hogy többet fognak kapni, ha megérdemlik, de érdemtelenül kérésre sem kapnak. "
 
Olvasások száma: 646 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
" Mi elvileg nagyon helyesnek tartjuk az úgynevezett hasznos nevelési rendszert, "de semmi esetre sem azt, amit ezen a címen elkövetnek. Mi azt tartjuk, hogy egy embernek meg kell keresnie a maga kenyerét és haszontalan az a nevelés, mely erre nem képesíti. Azt tartjuk továbbá, hogy az igazi nevelés a munka szeretetére és nem a kerülésére szoktatja az embert, megtanítja gondolkodni is, hogy ezáltal ne csak magán, hanem környezetén is segíthessen. Amit ma életrevaló, hasznos nevelésnek neveznek, az csak egy csomó haszontalan dologra való összefüggéstelen tanítás.

Ha belénevelik a gyermekbe, hogy a legkisebb pityergésére az ölébe hull minden, amit kíván; ha belénevelik azt a gondolatot, hogy az életet úgy tekintse, mint egy jóindulatú rendszert a Gondviselés vezetése alatt; ha arra tanítják az ifjút, hogy mások kegyét keresse, ahelyett, hogy saját erejéből teremtse elő azt, amire szüksége van, akkor már eleve el vannak hintve a másoktól való függés magvai, meg van rontva a lélek és az akarat, és nyomorúságos lesz az élet."

 "A vasútigazgatás az idők folyamán módfelett komplikált műveletté vált a szokás, a sok jogi szabály és egy csomó egyéb ok miatt. Egy nagy vasúttársaságnak számtalan ügyosztálya van, akárcsak sok nagy gyárvállalatnak. A Ford Motor Társaságnak csak két osztálya van: iroda és üzem. A hatáskörök nincsenek szigorúan meghatározva. Az embereknek az a dolguk, hogy munkájukat jól elvégezzék. Ugyanezt a rendszert valósítottuk meg a vasútnál is.

A munkások között szokásos munkamegosztást is megszüntettük. A gépészeknek néha tisztítaniuk kell a mozdonyt, vagy a kocsit, vagy esetleg a javítóműhelyben kell dolgozniuk. A bakter néha pályafelvigyázó is, kisebb helyeken pedig az állomásvezető néha maga festi és javítja ki az állomás épületét. Az elv az, hogy ha egy csomó embernek az a feladata, hogy egy vasúttársaságot vezessen, maguk között minden munkát elvégezhetnek, ha akarnak. Ha a szakembernek speciális munkája akad, csinálja meg, de ha nincs ilyen, akármi mást dolgozzék."

"A régi társaság 2700 alkalmazottal végeztette ötmillió tonna körül mozgó teherszállítását. Mi 1500-ra csökkentettük őket az átvételkor. Ma, amikor kétszerannyi a forgalmunk, 2390 alkalmazottunk van, beleértve a nagy javítóműhely munkásait, akik a régi mozdonyokat hozzák helyre."

 EZ A KEDVENCEM:

"A mozdonyokat átlag egyenként negyvenezer dollár költséggel újjáalakítjuk, de mikor a műhelyből kikerülnek, olyanok is, mint a kiállítási mozdonyok. Ugyanígy kell továbbra is tartani őket. A mozdonyra nem szabad felvinni olyan nagykalapácsot, mellyel a gépben kárt lehetne tenni. Minden út végén ki kell tisztítani a gépet."

A teljes sorozat:

 

 

Olvasások száma: 875 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:

KÜLÖNLEGES LETÖLTÉS: Eddig nem osztottunk meg direktben fejezetet a Henry Ford könyvből, de most ez annyira ÉRTÉKES, hogy mégis "meg kell tennünk".
Olyan FORD SZEMLÉLETET ismerhetünk meg, ami napjaink kihívásaira adhat megoldást.

 

XIII. fejezet A BÉRNÖVELÉS ELVE - világosan, tisztán, ész érvekkel és tényekkel mutatja be Ford, hogy ő miért törekedett mindig a bérek növelésére, miközben mások folyamatosan csökkentették azt, annak érdekében, hogy olcsóbban tudjanak gyártani.

Megfordította a gondolkodást: növelte a béreket, így sarkalta termelési rendszerét arra, hogy keressék a veszteségeket, fejlesszék a technológiát, egyszerűsítsék a folyamatokat, csökkentsék a költségeket.

 
A TELJES FEJEZET LETÖLTÉSE
 Néhány bekezdés:
 
   „Mi elvileg ellene vagyunk a nehéz munkának. Amit gépekkel elvégeztethetünk, azt nem akarjuk az emberek vállára rakni. Nagy különbség van nehéz és intenzív munka között. Az intenzíven dolgozó ember fog is valamit produkálni, de a nehéz munka rendszerint a legkevésbé eredményes. A művészi munkákat kivéve igazán nem keresheti meg senki a kezével a kenyerét, ha jól akar élni. A vezetés arra való, hogy a munkát olyan körülmények között végeztesse, hogy nagy bérek mellett is lehessen termelni. A bérnövelés alapja azonban a dolgozni akarás. A dolgozni akarás nélkül tehetetlen a legjobb vezetés is."

      „Mi 1915-ben 2.40 dolláros átlag-napibérünket ötdolláros minimális napibérre növeltük. Ekkor kezdődött igazi növekedésünk, mert ezzel az elhatározással egyrészt egy csomó vevőt teremtettünk, másrészt pedig kezdtünk utánanézni az előállítási ár csökkentésének, úgyhogy hamarosan hozzáfoghattunk csökkentési programunk megvalósításához. Ha az ember valami célt tűz maga elé, nagyon érdekes, hogy mennyi minden egyéb mellékteendő fejlődik ki az eredeti célból. Olcsó emberekkel nem lehet valamit olcsón és jól megcsinálni. Elsőrangú embereket kell alkalmaznunk, hogy az előállítási árat csökkenthessük."

      „1913-ban Highland Parkban lévő gyárunk munkásváltozása havonta 31.9 százalék volt. 1915-ben bevezettük ötdolláros minimális bérünket, mire a változás 1.4 százalékra csökkent."

      „Térjünk most a bérek kérdésére. A munkanélküli ember erőtlen vevő. Nem bír vásárolni. A rosszul fizetett ember korlátolt vásárló képességű. Nem bír vásárolni. A gazdasági válságokat a vásárlóerő meggyengülése okozza. A vásárlóerőt a kereset bizonytalansága vagy elégtelensége gyengíti meg. A gazdasági válságot a vásárlóerő növelésével kell gyógyítani s a vásárlóerő a bérekből veszi forrását."

      „Ha a béreket csökkentjük, saját vevőközönségünket csökkentettük. Ha a gyáros nem osztja meg a jólétet azokkal, akik ehhez hozzásegítették, akkor hamarosan nem lesz osztoznivalója, nem lesz jóléte. Mi ezért tartjuk jó üzletnek azt az elvet, hogy mindig növelni kell a béreket, sohasem szabad csökkenteni őket. Mi azt akarjuk, hogy sok vevőnk legyen."

      „Három tényezőről van szó e kérdésben: a gyárosról, a munkásról és a vállalatról. Mindig figyelembe kell vennünk a vállalatot is, mint élő és fejlődő lényt. A vállalat látja el pénzzel a munkást munkája fejében, a közönséget pedig szükséges és hasznos cikkekkel pénze fejében."

      „A bérnövelés helyes mértéke egyenes következménye annak, hogy a gyáros a bérnövelés alapján áll. A fenyegető válságot árcsökkentéssel és bérnöveléssel kell megszüntetni. Árnöveléssel járó bérnövelés senkin sem segít, csak azt jelenti, hogy mindent nagyobb számokkal fejeznek ki. Árcsökkentéssel járó bérnövelés azonban a vásárlóerő növekvését, a vevők szaporodását jelenti. A fogyasztás kicsiségét nem lehet bércsökkentéssel gyógyítani, mert azzal csak a vevők számát korlátozzuk még jobban s így a fogyasztó-területet még kisebbítjük. Az iparnak többek között nemcsak kielégítenie kell a vevőket, hanem új vevőközönséget is kell teremtenie. Vevőközönséget pedig úgy lehet teremteni, hogy megkeressük, mire van szükségük az embereknek, azt előállítjuk méltányos áron s közben olyan nagy béreket igyekszünk fizetni, hogy mindenki megvehesse ezt a szükséges tárgyat."

      „A bérkérdés nem a munkásnál kezdődik, sőt ellenkezőleg, nála végződik. A munkaadó tervezőirodájában kezdődik s mielőtt a munkaadó papirosra vetné terveit, pontosan tudnia kell, hogy mit is akar. Olyasvalamit akar-e csinálni, mellyel segíthet az embereken, vagy csak olyasmit, amit el lehet adni az embereknek? A kettő között óriási a különbség.
Ha olyasmit akar csinálni az ember, amivel segíthet az embereken, akkor lassan, de biztosan kell kiterveznie a gyártás menetét, közbe-közbe kísérletezve, míg elér ahhoz, amit jónak talál. Akkor, de csakis akkor, hozzá lehet fogni a gyártáshoz."

A TELJES FEJEZET LETÖLTÉSE
 
 
A teljes sorozat:
Olvasások száma: 1592 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Részlet az ezen a héten feldolgozott fejezetből:
 

Csatolva küldjük Henry Ford: Ma és holnap könyvének egy újabb fejezetét:

XII. Az ipar decentralizálása

   „A vezetés nem egy a gyártól messze fekvő igazgatósági épületben van megszemélyesítve, hanem magánál a gyártott árunál kezdődik és innen kell lépésről-lépésre visszamennie a nyersanyagokig. A szép gép önmagában is kellemes látvány, de a gyárban csak akkor szabad neki helyet adni, ha pontosan és tervszerűen végzi el azt a munkát, amelyet tőle várunk. Egy gépnek nem lehet találomra dolgoznia. Az emberek azt szokták mondani a kézimunkáról, hogy jobb, mint a gépi munka, pedig ma már egy megfelelő gép nemcsak, hogy ezredmilliméternyi pontossággal vagy akármilyen kívánt tervszerűséggel tud dolgozni, hanem el tudja végezni azt a munkát ugyanolyan pontossággal akárhányszor is. A vezetés hibája, ha egy gép vagy egy gépsorozat után még kézzel is igazítani kell a terméken."

   „A gyár olyan hely, melynek ereje van s mely ezt az erőt annyi gép között osztja meg, amennyi szükséges ahhoz, hogy valamely adott árut előállítsunk. A gyár is csak úgy hajt hasznot, ha szolgál. A gyár termelheti maga a gyártáshoz szükséges erőt és saját falain belül végezheti el az összes gyártási műveleteket, vagy veheti az erőt és csak bizonyos gyártási műveleteket végezhet el. Á gyár fejlődését egészen határozottan megadja az általa nyújtott szolgáltatásnak a mértéke. Nem az a fontos, hogy nyersanyagból teljesen kész árut termeljünk, hanem az, hogy jó vezetéssel olcsóbb és jobb árut termeljünk, mint esetleg félgyártmányok összeállításával lehetne. Az áru uralkodik a vállalaton, azaz a közönség uralkodik rajta. A vezetés pedig abból áll, hogy ha látjuk, hogy a közönség uralkodik."

   „Mindnyájan sok fölöslegeset csinálunk puszta megszokásból. Évekkel ezelőtt a kész autókat „kipróbáltuk", mielőtt becsomagoltuk és szétküldtük volna őket. Gondolni sem mertünk volna arra, hogy elhagyjuk a kipróbálást. Ha azonban az alkatrészeket pontosan és felügyelet mellett készítik el, akkor a belőlük összeállított gépeknek is teljesen egyformáknak kell lenniök s nincs szükség kipróbálásra. Az ezüstpénzek egyformán kerülnek ki a pénzverőből, ugyanilyennek kell lennie a helyzetnek az autógyártásnál is."

   „Mi azért kezdtük üzemeinket decentralizálni, hogy megszabaduljunk a nagyváros hátrányaitól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az ipar és a mezőgazdaság között és hogy jobban elosszuk az áruinkat vásárló közönségnek juttatott pénz vásárlóerejét."
„A falusi iparral hét évvel ezelőtt kezdtünk kísérletezni, amikor a Rouge folyó mellett, Northville-nél megvettünk egy régi malmot és átalakítottuk szelepgyárrá. A Rouge Northville-nél egészen kis folyó s bár átvételkor vízierővel akartunk dolgozni, még csak most tudtunk egy turbinát üzembe helyezni, hogy legalább az erő egy részét ezzel pótoljuk. A malmot úgy vettük át, ahogy volt és harmincöt begyakorolt munkásunkat küldtük oda Highland Parkból a szükséges gépekkel. Az volt a tervünk, hogy a környékről szerezzük majd munkásainkat, de az üzem megkezdéséhez, főként a gépek felállításához, tanult munkások kellettek.
A szelepek gyártását huszonegy műveletre osztottuk fel és jelenleg 300 munkással dolgozunk. Highland Parkban 8 centbe került egy-egy szelep elkészítése, amit elég kis árnak tartottunk. Northville naponta 150.000 szelepet gyárt, egyenkint 3.5 cent költséggel."

   „Ebben a gyárban nincs olyan munkánk, melyet bármely értelmes ember meg ne tanulhatna egy hét alatt."

 

A következő fejezetet címe:

XIII. FEJEZET  MUNKAIDŐ, MUNKABÉR ÉS A BÉRNÖVELÉS ELVE

 

http://szoftver.leandesign.hu/ld-menu/henry-ford-ma-%C3%A9s-holnap.html

Olvasások száma: 1134 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Egy újabb fejezetet dolgoztunk most fel a Henry Ford: Ma és Holnap írásából.  Újra jobbnál jobb példák, meghökkentő adatok, példaértékű útmutatások.
 

VIII. A pazarlás elkerülése

Veszteségek, feleslegek, pazarlás. Különböző kifejezések, de ugyanazt jelentik: olyan munkát végzünk, vagy olyan anyagot használunk fel, amit nem kellene, nincs rá szükség, nem fog érte fizetni a vevő.

Továbbra is azt látom - haladva előre a fejezetekben-, hogy a közhittel ellentétben, a vevőközpontúság, a "közösségért" való munka nem Toyodánál, hanem már Henry Fordnál kezdődött. 

"Hogy is kell kifejeznünk a pazarlást? A pazarlást rendesen anyagmennyiséggel szoktuk kifejezni. Ha a háziasszony kétszer annyi élelmiszert vesz, mint amennyire családjának szüksége van, s a fölösleget eldobja, pazarlónak mondjuk. De vájjon takarékos-e az a háziasszony, aki az ellenkező végletbe esik és csak feleannyit ad családjának, mint kellene? Egyáltalában nem, sőt pazarlóbb, mint az előbbi háziasszony, mert nem élelmiszereket, hanem emberi életet pazarol. Megfosztja családját attól az erőtől, melyre a munka elvégzéséhez szüksége van."

Nem tudtam megszámolni hány konkrét példát mutat be Ford az újrahasznosításra. Szinte már el se tudom képzelni azt, hogy kidobtak e bármit is. Amit külön kiemelnék, a számszerűsítés. Tudatosan példáiban bemutatja, hogy hány ezer-tízezer vagy akár millió dollár költségcsökkentést értek el a fejlesztések, az ötletek által.

"Vegyük például egy bánya szénrétegét. Addig nem fontos, amíg a bányában hever, de rögtön fontos dologgá válik, mihelyt egy darabját kibányásszák és például Detroitban kirakják, mert most már egy csomó emberi munka van beléfektetve a bányászás és szállítás folytán. Ha ezt a széndarabot elprédáljuk, ami más szóval azt jelenti, hogy nem használjuk fel a lehető legjobban egy csomó ember bér idejét és energiáját pazaroltuk el. Nem lehet sokat fizetni egy olyan munkásnak, aki olyasvalamit termel, amit el lehet prédálni.
A mi pazarlási elméletünk túlmegy a szóban forgó anyagon s a termelésére fordított munkát keresi. Mi a munkát a lehető legjobban ki akarjuk használni, hogy jól meg is fizethessük. Minket nem a konzerválás érdekel, hanem a felhasználás. A legutolsó porcikáig fel akarjuk használni az anyagot, nehogy emberi munka kárba vesszen. Az anyag nem kerül semmibe, addig nem számít, amíg az emberek kezébe nem kerül."

Társadalmi felelősségvállalás példája

"Az ipar egyik kötelessége a társadalommal szemben, hogy az anyagot a lehető legjobban kímélje, még pedig nemcsak azért, hogy az előállítási költséget csökkentse (ugyan ez is fontos), hanem főképpen azért, mert takarékoskodnunk kell azokkal az anyagokkal, melyek termelése és szállítása a társadalom vállára nehezedik."

 
Olvasások száma: 716 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Ma a 7. fejezetet dolgoztam fel a Henry Ford: Ma és Holnap sorozatból. Holnap lesz küldve.
 
Henry Ford - Ma és Holnap magyarulKérd most!Nem tudok olyan részt mondani, ami ne lenne értékes, hasznos, elgondolkoztató, ötlet adó, "hát ezt nem hiszem el, hogy már akkor így gondolkoztak Ford idejében?",...
 
" Az iparnak nem szabványozott, önműködő világra van szüksége, melyben az embereknek nem kell gondolkodniok. Az eljövendő világban az embereknek módjukban lesz eszüket használniok, mert nem lesznek reggeltől-estig azzal elfoglalva, hogy kenyerüket keressék. Az iparnak nem az a célja, hogy egyformává tegye az embereket, sem az, hogy a munkást helytelenül felfogott magaslatra emelje, hanem azért van az ipar, hogy a közönséget szolgálja, melybe beletartozik a munkás is. Az ipar igazi célja az, hogy a lelket és testet megszabadítsa az élet nyomorúságától azáltal, hogy jó és olcsó árukkal árasztja el a világot. Hogy ezeket az árukat azután mennyire lehet szabványozni, az nem az állam dolga, hanem az iparosoké.

Az igazi szabványozási tulajdonképpen a legjobb szükségleti cikkeknek a legjobb termelési lehetőségekkel való egyesítése abból a célból, hogy a legjobb szükségleti cikket termelhessük a kellő mennyiségben és a lehető legkisebb áron adhassuk tovább a fogyasztóknak.

Valamely gyártási eljárás szabványozása azt jelenti, hogy sok módszer közül a legjobbat választjuk ki s aszerint dolgozunk. A szabványozásnak csak akkor van értelme, ha tökéletesedést jelent."
 
A sorozatból néhány idézet: 
 
Olvasások száma: 1195 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Gyakran szembesülünk azzal, hogy hiába van készen gyorsan, vannak benne hibák, melyek javítása idő, energia, pénz.
 
Henry Ford - Ma és Holnap magyarul"Amint a tengelyek kiérnek e kemence túlsó végére, egy munkás fogóval kiveszi és egy gépbe teszi őket. Ez a gép forgó mozgás közben lúgos oldatba mártja a rudakat s ez a pergetés teljesen egyenletessé teszi a lehűlést a tengely egész felületén. Ezáltal az edzés is egészen egyenletes és vetemedés, elhúzódás nem léphet fel.

A lehűlt rudakat szállító szerkezet viszi a kemence felső emeletére, ahol 350°C-on tartják őket negyvenöt percig. Innét teljesen megeresztve kerülnek a magasan fekvő szállítószerkezet segítségével a csiszolóműhelybe.
Látszólag nem fontosak ezek az újítások, pedig az edzés utáni kiegyenesítés elkerülése négy év alatt 36 millió dollár megtakarítást jelentett nekünk!"
 
Olvasások száma: 637 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
Csak akkor lehet új megoldásokat találni, ha van lehetőség kísérletezni. Ez nem elvesztegetett idő, hanem befektetés a jövőbe!
 
Henry Ford - Ma és Holnap magyarul"Régente találomra csinálták ezt, de mi ezt nem tehetjük; mi semmiféle eljárást nem bízhatunk embereink Ítélőképességére. Régebbi edzési eljárásunkat annakidején meglehetősen modernnek tartottuk. Igazunk is volt, mert rövid gyakorlat után betanítottuk az embereket és egyenletes terméket nyertünk a gépek segítségévek Keményen dolgozni kellett azonban ezeken a túlfűtött helyeken s mi nem szeretjük üzemeinkben az effajta munkát. A nehéz munkát gépeknek kell végezniük, nem pedig munkásoknak. Az egyenes részek, mint pl. a tengelyek, nem hűltek ki egyenletesen, úgyhogy később kellett kiegyenesíteni őket, ami növelte a költségeket.

Egy fiatalemberre bíztuk az eljárás megjavítását, aki egy-két évig kísérletezett kohászati ismeretek nélkül; azután kezdett eredményeket elérni. Nemcsak a munkások számát csökkentette, hanem egy edző centrifugát is szerkesztett, mely egyenletesen hűti az alkatrészeket, úgyhogy a tengelyek nem hajlanak meg s nincs szükség utólagos egyengetésre. A következő lépés az volt, hogy a gázkemencét elektromos kemencével helyettesítették. Azelőtt négy gázzal fűtött kemencében hat munkás és egy élőmunka óránként ezer kardántengelyt edzett, s most két elektromos kemencében óránként 1300 edzett és egyúttal húzott kardántengely készül két munkás segítségével, kik egyike adagolja a tengelyeket, másika pedig kiveszi a készeket."
 
Olvasások száma: 597 0 hozzászólás

Létrehozva ekkor:
A megfelelő alkatrész, alapanyag milyen hatással van a teljes árra? Olvas el Ford könyvében!
 
Henry Ford - Ma és Holnap magyarul"A túrakocsihoz mintegy 14 négyzetméter műbőrre van szükség, még pedig ötféle minőségben, a tető, függönyök és ülések stb. céljaira. Valódi bőr alkalmazásáról szó sem lehet. Először drága is volna, másodszor pedig nem győznénk annyi állatot levágni, hogy igényünket kielégítsük. Embereinknek nagy gondot okozott a megfelelő műbőr készítése, öt vagy hat évükbe került. Először kielégítő burkolóanyagot kellett keresniük ahhoz a szövethez, mely a műbőr anyagát képezi, azután folytonossá kellett tenniök a gyártást. Így azután nemcsak függetlenek vagyunk a bőrgyáraktól, ami főcélunk volt a kísérletezéssel, hanem naponta 12.000 dollárnál többet takarítunk meg."
 
Olvasások száma: 660 0 hozzászólás